Termékleírás
Ezüst Erdőben éppen olyan az élet, mint bárhol a világon, legalábbis első ránézésre. Egy furcsa nyári napon azonban egy fekete felleg jelenik meg az erdő ezüstösen csillogó fái felett. A felhő leszáll a réten, majd egy vakondtúrásban orra bukik, és sírni kezd.
Így kezdődik Bíborka, a kedves arcú, aranyszívű boszorka kalandja új otthonában, az Ezüst Erdőben. Érkezésének nem minden erdőlakó örvend, és ez számos baj forrása lesz a későbbiekben. A gondok azonban nem arra valók, hogy elfussunk előlük. Bíborka is kénytelen megtanulni, hogy a probléma csupán minden történet kezdete, és csak az jut el a meséket jellemző boldog befejezéshez, aki bátran szembenéz azzal, amit elé sodor az élet.
A könyvet a saját, bájos rajzaival illusztrálta a szerző.
Olvasói vélemény:
Húsvét után az osztályomból egy 8 éves kislány így szólt:
– A nyuszi hozott nekem egy könyvet. Azt hiszem, rólam szól.
Meglepődtem. Aztán a kislány megmutatta az Ezüst Erdő című könyvet. Mondtam is a gyermeknek, hogy ezt a könyvet ugyanaz a néni írta, mint a Tündérpihét. Kölcsönkértem a nyusziajándékot, majd már hazafelé elkezdtem olvasni. És olvastam, és olvastam, és olvastam. Egyszerűen nem tudtam letenni. Mire a végére értem, megértettem, miért mondta a 8 éves kislány, hogy róla szól.
Szilvi fantasztikus dolgokat írt az elfogadásról, az önbizalomról, a rosszindulaton való túllépésről, a barátságok kialakulásáról, a csordaszellemről és annak megváltoztatásáról. Szóval minden olyan dologról, amivel egy új közösség alakulásánál szembesülnek a csapat tagjai.
Szívesen olvasom fel a tanítványaimnak az ilyen jellegű történeteket. Most újabb élménnyel gazdagodtam, és ezt nem szeretném megtartani magamnak. Szeretném, ha a gyerekek is megismerhetnék, hogy ők is átélhessék azt a jóleső érzést, hogy jó dolog tartozni valakihez, valakikhez. Ezért fogom a következő tanévben az Ezüst Erdő-projektet végig vinni. Remélem, a tanév végére minden harmadikos azt mondja: „Ezt rólam írta Szilvi néni.”
Éberhardt Ilona, tanítónő, Boldogságóra-oktató
